Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Elképesztő agya lehet" - Frenk Prince-ről

2011.08.02

 A nagy Prince-slágerek dallamai mindenkinek ott vannak a fülében, na de ezeken kívül még rengeteg érdekesség hallható ezekben a számokban - pont azok a zenei megoldások, amik miatt zseninek szokás tartani. A Quart olvasóinak Frenk mutat be néhány érdekességet, a szünetek használatától egy groteszk zongoraszólóig. Az nem derül ki, miért nehéz Prince-t feldolgozni.

h i r d e t é s
 

Prince művészi szintre emelte a popzenét. Egyes számaiba bele lehet talán kötni, hogy túl nyálas, túl ilyen, túl olyan; de a zenei, hangszerelési megoldásokba nem. Ráadásul nagyon sokszor visz a slágereibe is olyan csavarokat, amikkel máshol nem lehet találkozni a popban. Néha már komolyzenei szintű módon komponálja meg a dalokat: nincs üresjárat, minden ki van találva. Nagyjából Frank Zappa megfelelője a popban. Nem véletlen, hogy azon kevés popzenészek közé tartozik, akikről Miles Davis és Tom Waits is nagy elismeréssel beszélt.

Jellegzetes hangzást alakított ki: sok vokál, általában viszonylag szellős hangszerelés. Ezen belül is nagyon jellegzetes, ahogy a szüneteket használja - amit Miles Davis is kiemelt. Összeáll egészként a hangzás, de az egyes hangszerek nagyon sok szünettel játszanak. Nyilván az is szerepet játszik ebben, hogy rengeteg hangszeren játszik, mégpedig jól, úgyhogy nagyon jól tud kombinálni velük. Túl azon, hogy elképesztő agya lehet, legendásan sokat próbál. Koncert előtt 5-6 órákat, aztán háromórás fellépés, utána esetleg még egy jammelés egy klubban. Mániákus, nem csoda, hogy a zenészei sokszor kiakadtak rá. Ráadásul iszonyatosan jól gitározik: ötvözi a bluesos és jazzrockos játékot Jimi Hendrixszel.

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg magyar zenész meg fogja nézni a koncertet. Attól függetlenül, hogy milyen műfajban játszik, szinte mindenkitől csak azt hallottam, hogy ezt muszáj lesz erre elmenni.

Let's Go Crazy (Purple Rain, 1984)

Ezt a nagyon jó lüktetésű rock and roll dalt el akartam játszani a zenekarommal, de aztán néhány próba után lemondtunk róla. Aki Prince-számot akar feldolgozni, az nagy fába vágja a fejszéjét; egyáltalán nem egyszerű sem eljátszani, sem elénekelni - még azokat sem, amik felületes hallgatásra egyszerűnek tűnnek. Mondjuk a Hiperkarmával annak idején elég sokszor eljátszottuk a Purple Raint, ami viszonylag könnyű; nincs benne semmi, amit el lehetne rontani. De mást hasonló dalt nem tudnék mondani tőle. Van valami a zenéjében, amit nem lehet visszaadni; nem tudom megmondani, mi az - ha tudnám, akkor én is olyan szinten lennék, mint a Prince. Nagyon jó ebben a gitárszóló is: nem hosszú, de ennyi pont elég is egy gitárszólóból.

When Doves Cry (Purple Rain, 1984)

Ennek a számnak az az érdekessége, hogy úgy lett világsláger, hogy nincsen benne basszusgitár. Egyáltalán nincs agyonpakolva: a dobgroove és a billentyű viszi az egészet.

Kiss (Parade, 1986)

Prince hangterjedelme elég nagy - vannak ugye ezek a magas visítások, de azért mélyen is tud énekelni. Ennek a számnak a közepén hallható az egyik kedvenc funky gitártémám. Nagyon szárazul szól a gitár, nincs agyoneffektezve - pont ettől olyan jó. Nagyon sok blues van Prince zenéjében, a legslágeresebb dalaiban is, még ha esetleg csak valami apró gitártéma erejéig. Ez a dallam például egy 1-4-5-ös blues körre alapul.

Sign O' The Times (Sign O' The Times, 1987)

Ennek is nagyon furcsa és érdekes a hangzása, sem akkoriban, sem azóta nem nagyon csináltak ilyet. Az egészet a dobgroove viszi, a csörgő, a lábdob és a pergő; az oktávos billentyűtéma, meg persze az ének. Az összes többi csak színezék, apróság, kiegészíti a szüneteket. Ezek között sok a bluesos figura; illetve hallatszik a dalon az is, hogy elég sok Jimi Hendrixet hallgatott.

Alphabet St. (Lovesexy, 1988)

Ez az egyik kedvenc számom. Ha lecsupaszítod, akkor ez is egy blues dal. Miközben ez is tele van szünetekkel, másfelől viszont rengeteg a hangszer ebben a dalban, olyanok is, amiket talán észre sem veszel. Azt a szerepet, amit a Sing O' The Timesban a csörgő töltött be, itt megkapta a kolomp. Vagy például beszáll egy tikfa, aztán ki is lép és lehet, hogy többet vissza sem tér. Ráadásul a dal hosszú verziójának végén még bejönnek a fúvósok, eljátsszák groteszkül, disszonáns akkordokkal a főtémát; aztán még a steel drum is megszólal. A tipikus nyolcvanas évek végi rapbetétet is imádom: sokkal szögletesebben rappeltek akkor, nem variáltak úgy a ritmussal, mint mostanában.

Partyman (Batman Original Soundtrack, 1989)

Az első Batman-film zenéjét Prince írta, jó klipet is csináltak hozzá; kiskoromban nagyon szerettem; nagyon jó benne a zöld haja. Ebben nagy kedvencem a közepén a zongoraszóló. Megy az iszonyú funk alap, és egy groteszk, disszonáns zongoraszólót rak bele, ami nincs is hangnemben. Candy Dulfer is szerepel itt, az egyik leghíresebb funkszaxofonos (a legtöbben aLily Was Here-ből ismerik). Ez is jól meg van pakolva, még metálgitár is van benne. Az az érzésed, hogy soha nem lesz vége, mindig jön valami, ugyanakkor nincs benne üresjárat.

Diamonds And Pearls (Diamonds And Pearls, 1991)

Ezt nagyon nem szerettem, amikor játszotta az MTV, borzalmas giccses a klipje. De lehet, hogy ha azt nem láttam volna, akkor nagyon szeretném, hiszen gyönyörű a dallama - bár a hangszerelés tényleg egy kicsit giccses. De érdekessé teszik az olyan apróságok, mint hogy például többször is eltolva lép be a dob.

The Everlasting Now (The Rainbow Children, 2001)

Ezt a lemezt azért szeretem, mert az egész olyan, mint egy jam. Baromi nehéz zenei megoldások vannak benne, viszont annyira lazán játsszák, mintha csak a Boci boci tarkát klimpíroznák el. Ez egy hatalmas funk szám, de ebben is benne van a Prince-es hangzás. Több mint nyolc perces, és ebben sincs semmi üresjárat, egy percig sem unalmas. (A YouTube-on a Jay Leno műsorában előadott, rövidebb verzió található meg.) Az is hallatszik rajta, hogy egyszerre vehették fel, mondjuk előtte biztosan rengeteget próbálták. Amit mostanában játszik, azt már nem is nevezném popzenének. Szerintem már annyi pénze van, hogy leszarja, ki veszi meg a lemezeit, úgyhogy azt csinál, amit akar. Pont azóta ír olyan lemezeket, amik a vájtfülű zenehallgatóknak is bejöhetnek.
 

 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

FACEBOOK


Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 31344
Hónap: 692
Nap: 21